Szecesszió
(építészet, Iparművészeti Múzeum):
1893 és 1896 között épült Lechner Ödön és Pártos
Gyula tervei szerint.
Lechner egyaránt merített a keleti, a nyugati,
valamint a magyar népi művészetből,így alakította ki a saját szecessziós
művészetét.
Az Iparművészeti Múzeumnak hatalmas,színes kupolája
van. Belül keleti pompát idéz, továbbá a kupola alatt kétszintű árkádsorral
övezett nagy üvegcsarnok található.
Innen közelíthető meg a két lépcsőház, valamint az
üvegtetővel fedett, kétszintes galériával körülvett aula.
Az építész főleg a sárga és a zöld színeket
használta.
A homlokzat nagy részletességgel lett kidolgozva, a
falsíkon a magyar népművészet motívumait ismerhetjük föl.
A homlokzatot egy rózsaablak teszi látványosabbá.
A kupola körül négy allegorikus figura áll, akik az
iparművészet négy ágát jelképezik.
Belül, A látványos, keleties kialakítású falak
mögött szegecselt acélszerkezet rejlik, ez a technológiai innováció csak az
aula mennyezeténél válik láthatóvá.
Magyaros motívumokkal gazdagon díszített külső-belső
kerámiaburkolatát és tetőzetét a világhírű pécsi Zsolnay-gyár állította elő. Ez
a világon harmadikként alapított iparművészeti múzeum, a londoni és a bécsi
után.
Az épület alapterülete 25 ezer négyzetméter.
Az épület belülről:
Az épület kívülről:
Héja-nász az avaron elemzése
A vers keletkezésének éve 1905. Az Új Versek című kötetben jelent meg. A Léda asszony zsoltárai című ciklus záró darabja.
A Léda asszony zsoltárai cím is egyedülálló. Feltételezhető,
hogy a ciklus szerelmes verseket tartalmaz. Ugyanakkor különös, hogy a szövegek
címzettje egy férjezett nő, illetve műfajként szerepel benne a Bibliából ismert
zsoltár megnevezés is.
Mint a ciklus versei általában, ez sem köthető közvetlen
érzékeléshez, hétköznapi tapasztalathoz, és nem értelmezhető a megszokott,
hétköznapi valósággal való egybevetéssel.
A vers kezdetekor szembe állítja a harmonikus szerelmet a
diszharmonikussal.
"Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,..."
Az ősz szimbólumot használja, ami az elmúlás, halál (tél) közeledtét jelenti, tehát a szerelmes versekről szóló Léda asszony zsoltáraiban található egy vers, ami a szerelem elmúlásáról beszél.
"Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,..."
Ez az idézet is a szerelem diszharmóniáját támasztja alá, mert a nyár, mint a szerelem fénypontja elmúlik és jön helyette az ősz, kezdi elveszíteni Léda iránti szerelmét.
A vers központ szimbóluma a ragadozó héjapár, amivel szintén a szerelem elmúlására utal.
"Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron."
Az utolsó két sorba a szerelem összeolvad a halállal.
A vers egy útonalat jár be, melynek vége az elmúlás:
"útra kelünk" -"új rablói vannak a nyárnak" -"szállunk","megállunk"-"lehullunk".
A ragadozó madár képe szokatlan a
szerelmi költészetben, itt megjelenik a képe a „mi ” és az „ők” viszonylatában
is. Ez nem minőségbeli különbséget, hanem időbeli eltolódást jelez.
Érvényességét a második versszak kiterjeszti minden szerelmi kapcsolatra vagy
esetleg magára az életre is.
A vers középpontjában a
„mi” áll, hozzájuk kapcsolódnak a térbeli, tempóbeli és időbeli
vonatkozások is. Egyre gyorsuló majd lassuló mozgásuk („Útra kelünk.” „Megyünk.
” „Szállunk.” „űzve szállunk” „megállunk” „lehullunk”) térben fentről lefelé
tart, időben a nyárból az őszbe, vagyis az életből a halálba vagy a szerelemből
a kiégésbe vezet. A szerelem és az elmúlás, illetve a kiégés a műben
összekapcsolódik a sorsszerűséggel, a természet rendjével.
A halál előtti utolsó nász felfokozott intenzitását épp ennek
a tudata adhatja. A kijelentésszerű mondatok azonban kerülik az önértelmezést
és a visszatekintő megértést.
A műfaja dal, a verselése időmértékes.
A műfaja dal, a verselése időmértékes.
Illusztráció:
Sigmund Freud:
Sigmund Freud zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalitikus iskola megalapítója. Született 1856-ban Csehországban és
Londonban halt meg 1939-ben.
Freud azt
mondja: „Vágyom, tehát vagyok.” Az
Ember ösztön és normák között áll, a vágyak értelmezésének sorozatával áll
szemben, a vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad.
Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban
folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az
embereket dinamikussá. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a
dinamika elakad. Ekkor terápiához kell folyamodni.
Freud,
tudománytörténeti hatásán túlmenően, meghatározó jelentőségű a huszadik századi
nyugati ember önmagáról alkotott képének megalkotásában is. Mindennapjainkból
hozzá köthető a tudatalatti jelentőségének, illetve a kora gyermekkori nevelés
befolyásának felismerése, részben a gyermekkor kultusza is. Sokáig csak szűk
rajongói rétege volt, a dekadencia táplálkozott belőle. Az első világháború után népszerűvé válik, ekkor már szélesebb körben terjed el,
a fejlett országok mindegyike átvette a pszichoanalízis eredményeit. A második világháború után a hétköznapi életbe is beépülnek a gondolatai, az '50-es-'60-as
években már tömegfilmek alapja is lett, ld. Alfred
Hitchcock Psychocímű filmjét. A hetvenes
években Freud művei komoly inspirációt jelentettek a humántudományban az ún. posztstrukturalista gondolkodás számára, amelyek fontos képviselői többek között Jacques
Derrida, Michel
Foucault, Jean-Francois Lyotard.
Egyéni értékelés:
Véleményem
szerint arányosan osztottuk el a feladatokat a csoporton belül, mindenki
találhatott a saját érdeklődési körének megfelelőt, amit szívesen dolgozott ki.
A produktum
előállítása során sok ismeretet sikerült elsajátítanunk, többek között Ady költészetét, a kor filozófiáját és más írók műveit. Az órai és az otthoni
munka egyaránt nagyon hatákony volt a tananyag és a projekt szempontjából is . Szerintem nagyon fontos szerepet játszott az érettségire való felkészülésben.
Sokat
segített az, hogy mindenki átlátta az egész folyamatot, nem csak a saját
feladatát, így tudtunk egymásnak tanácsokat adni illetve segítséget nyújtani.
A produktum többi része a többiek blogján található:
