Héja-nász az avaron

A vers keletkezésének éve 1905.Az Új Versek című kötetben jelent meg.A Léda asszony zsoltárai című ciklus záró darabja.
A  vers kezdetekor szembe állítja a harmonikus szerelmet a diszharmonikussal.

"Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,..."

Az ősz szimbólumot használja, ami az elmúlás, halál (tél) közeledtét jelenti, tehát a szerelmes versekről szóló Léda asszony zsoltáraiban található egy  vers, ami a szerelem elmúlásáról beszél.

"Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,..."

Ez az idézet is a szerelem diszharmóniáját támasztja alá, mert a nyár, mint a szerelem fénypontja elmúlik és jön  helyette az ősz, kezdi elveszíteni Léda iránti szerelmét.

A vers központ szimbóluma a ragadozó héjapár, amivel szintén a szerelem elmúlására utal.

"Egymás husába beletépünkS lehullunk az őszi avaron."

Az utolsó két sorba a szerelem összeolvad a  halállal.

A vers egy útonalat jár be, melynek vége az elmúlás:

"útra kelünk" -"új rablói vannak a nyárnak" -"szállunk","megállunk"-"lehullunk".

A műfaja dal, a verselése időmértékes.